B. Radó Lili
A lélek ébred
Mint aki kínos, kába álomból ébred,
nehéz pilláim enyhülten emelem
s tapogatózom a homályban Feléd,
megsimítván arcod, hogy megvagy-e még
és enyém vagy-e. (Igy fiatal anya
nyúl át az ágyon, újszülött kisdedét
simogatni világrajötte éjszakáján.)
a lélek, ébredőben, még ma fáj tán
s tapogatózik csak, de valahol
kelet felől már egy madár dalol,
valahol már dereng a hajnal, Kedves,
meglátod, nemsokára nálunk is kél a nap.